"A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes arról vitatkozott, vajon a zászló mozog-e vagy a szél. Csűrték-csavarták a szót, de egyikük sem tudta meggyőzni a másikát. Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka: - Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog. Hanem a tiszteletre méltó elmétek.”
A szerelemben és a becsületességben nincsenek fokozatok. Olyan mint a terhesség. Valaki vagy terhes, vagy nem.
Amikor a társad a szemedbe azt mondja, amit a hátad mögött csinál – az a bizalom.
"Buddha valóban az egyik legkifejezőbb szót választotta: sunjata. Az angol szó, az angol megfelelője ennek - a semmi - nem ennyire gyönyörű kifejezés. Ezért változtatom én "semmiség"-gé. Hiszen a semmi az nem csak semmi: az minden. Ott vibrál benne mindennek a lehetősége. Minden benne van, tökéletes. Megnyilvánulatlan, de mindent magában rejt. Előtted is csak a természet van, utánad is csak a természet van... miért kell akkor a közepén ekkora hűhót csinálni? Miért kell a közepén ennyire aggódni, ennyit nyugtalankodni, ennyire nagyravágyónak lenni? Miért ez a kétségbeesés? Az egész út a semmiségből indul, és a semmiségben végződik."
Ha mások szívverését hangosabban hallod, mint a sajátodét, akkor vagy igazán hasznos.
"Amikor megnyílsz a Legvégső számára, az azon nyomban beléd áramlik. Többé nem közönséges emberi lény vagy - túlléptél önmagadon. Most te is azt látod, amit az egész világegyetem lát. Többé nem vagy különálló: megtaláltad a forrást. A mindennapi életben az emberek mind forrás nélkül élnek, és fogalmuk sincs róla, hogy szívük honnan kapja az energiát, hogy ki az, aki lélegzik bennük, és hogy ereikben az élet nektárja kering. Ez nem a test, nem az elme - ez minden kettősségen túl van. Úgy hívják: bhágavat - a bhágavat a tíz fő irányban... Benső lényed, amikor megnyílik, először két irányt észlel: a magasságot és a mélységet. Aztán lassanként, amint e két irány megszilárdul benned, érzékelni kezded magad körül a másik nyolc irányt is, és szétáradsz feléjük is. Amint elérsz ahhoz a ponthoz, ahol a mélység és magasság találkozik benned, láthatod magad körül az univerzum minden távoli zugát. Akkor tudatod mind a tíz irányba szétárad - az út azonban mindig egy volt."
Ha jól belegondolsz, a legtöbbet azoktól tudod, akik nem adnak tanácsot.
"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."
Keménység lágyság nélkül olyan, mint víz part nélkül.
Aki az ellenfelét szeretni tudja, az már félig győzött.
"Az élet, mintha feledékeny volna, folyton önmagát ismétli. Ha nem figyelsz oda, akkor tovább ismétli magát, tovább forog, mint egy kerék. Ezért hívják a buddhisták ezt az élet és halál kerekének - az idő kerekének. Úgy forog, mint egy kerék: a születést halál követi, a halált pedig születés; a szerelmet gyűlölet követi, a gyűlöletet pedig megint szerelem; a siker után kudarc jön, azután megint siker... Csak figyeld meg! Elég, ha néhány napig valóban odafigyelsz, és feltűnik előtted az egész működési rendszer; a kerék működési rendszere. Egyik nap csodálatos reggelre ébredsz; nagyon boldognak és vidámnak érzed magad - egy másik napon pedig olyan tompa és lehangolt vagy, hogy azon töprengsz, hogyan végezz magaddal. Pedig előző nap még tele voltál élettel, boldogsággal, és mélységes hálát éreztél Isten iránt ezért a hangulatért. Most meg itt siránkozol, és nem látod értelmét annak, hogy tovább élj... És ez egyre csak így megy, és te nem veszed észre ezt a sablont. Amint meglátod a sablont, ki tudsz ugrani belőle."
A bátorság csak annak tűnik kockázatosnak, aki fél.
"A konfliktus az emberben van. Ha ott nem oldjuk fel, akkor máshol sem tudjuk feloldani. A politika benned van: elméd két része között zajlik. Egy nagyon kicsiny híd köti csak össze őket. Ha ez a híd egy baleset folytán - egy pszichikai probléma vagy valamilyen hasonló ok miatt - leomlik, akkor a személyiség meghasad, és egy helyett két személy lesz belőled; létrejön a skizofrénia, más néven a tudathasadás jelensége. Ha az összekötő híd megszakad - és az a híd nagyon sérülékeny -, akkor kettéhasadsz, és úgy viselkedsz, mintha két különböző személy lennél. Reggel még tele vagy szeretettel és elbűvölő vagy, estére meg már mogorva és dühös leszel; egy másik ember lettél. Nem emlékszel a reggeli önmagadra... hogyan is emlékezhetnél? Akkor egy másik elme irányított - így válik ketté egy személyiség. Ha ezt a hidat annyira megerősíted, hogy a két elme többé már nem kettő, hanem eggyé vált, akkor megjelenik a belső egyesülés és kikristályosodás. Amit George Gurdjieff lényünk kikristályosításának nevezett, az nem más, mint ennek a két elmének az egyesülése: a belső férfi és nő, a jin és jang, a jobb és bal, a logikus és illogikus, Platón és Arisztotelész találkozása."
Ha már mindenáron tanácsra vagy éhes, nézd meg, a tanácsadó hogyan él.
Az ég csak a földről létezik.
Minden győzelem teremt egy vereséget, és fordítva.
